Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. A ma emberének vallásossága

2009.04.18

A vallásosság koronként más és más arcot ölt. Ma főleg az alábbi négy világnézeti "izmus" jellemzi.

 

a) Spiritualizmus - egyéni szellemi éhség közösség - formáló erő nélkül

Manapság az emberek inkább először is inkább a "spiritualitásra" hajlanak. Nagy igényük van a "szellemi dolgokra" vagy élményekre, de csak "a maguk módján":

"Én is hiszek, de nem tartozom semmiféle egyházi szervezethez." Mintha a hit közösségi megélése nem lenne lehetséges vagy szükséges, vagy az egyéni hit számára értéktelen, sőt akadály lenne.

"Nem vagyok vallásos, de sokat foglalkozom szellemi dolgokkal." Mintha a szellemi dolgok megtapasztalásában a "vallásos" keretek (közösség, hitvallás, intézmény) értéktelenek vagy akadályok lennének.

 

b) Szinkretizmus - tolerancia az elvtelenség tévútján

A templomtól, gyülekezettől egyre inkább elmaradó emberek szemlélete többnyire az egyházban való csalódottságból (képmutatás, bizarr dolgok), illetve az egyház nem ismeréséből fakad (előítéletek, félreértések). A második, manapság tipikus elem a vallásos, spiritualitás elemek egyéni kevergetése, az ún. vallási szinkretizmus:

"Lényegében minden vallás ugyanabban az Istenben hisz, ezért inkább nem vitatkozni kellene, hanem egymást szeretni." Mintha a különféle istenképeket közös nevezőre lehetne hozni (kellő felületességgel lehet), és mintha egy a többit kizáró istenkép híveként nem lehetne szeretni a más vallású embert.

"Én is keresztény vagyok, de hiszek a reinkarnációban is." Mintha a bibliai világnézet elfogadása nem járna együtt nem bibliai világnézetek elutasításával.

 

c) Individualizmus - az én körül forgó hit

A mai tipikus hozzáállás harmadik eleme a bármiféle kötelezettségvállalásra való készség hiánya és a külső tekintélytől való félelem:

"Ezt én is mind hiszem, de minek járjak gyülekezetbe?" Mintha az egyháztagság nem egy élő szervezethez, Krisztus Testéhez való tartozást jelentené, hanem csak egy olyan világnézet vallását, amelyet történetesen sokan mások is hisznek (és ők az ilyenikusok, olyanátusok vagy amolyanisták).

"Minden héten máshova járok prédikációt hallgatni. Megvannak a kedvenc lelkészeim." Mintha a hívő amolyan fogyasztói keresztény módjára igénybe vehetné az ingyenes lelki szolgáltatást, csak kapva, de sosem adva.

"Az egyház tagja vagyok, de nekem ne mondják meg, mit higgyek!" Mintha a keresztény egyház nem a Biblia üzenete körüli közösség lenne, és mintha ennek az üzenetnek a tanítása emberi ötlet lenne, és mindent gondolkodás nélkül vagy kényszerítő körülmények között kellene átvenni.

 

d) Bibliai analfabétizmus - legendákban elvesző érdeklődés

A negyedik fontos elem, hogy az előző évszázadokhoz képest az emberek nagyon keveset tudnak a Biblia valódi tanításáról és a keresztény hit működéséről:

"A Biblia tele van tévedésekkel!" – Mondanál egyet? – "Ő, izé…"

"Jézusnak is voltak feleségei és gyerekei, nem?" Mintha a moziban a tényeket közölnék, és Jézus élete, üzenete nem érdemelne legalább annyi tanulmányozást, mint egy autóvásárlási szerződés.

"A Bibliában is benne volt a lélekvándorlás, csak később kiollózták." Mintha a dokumentált történelemnek nem lenne jelentősége, és holmi legendákra kellene építeni a hitet.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.