Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. A hatásuk

2009.04.18

A média és a fogyasztói kultúra pedig bizonyos magatartásformákat közvetít és követel az embertől. Ez a tanult viselkedés aztán az élet minden más területét áthatja: megjelenhet az egyén jellemében, a családi modellben, az erkölcsi döntésekben és a világnézetben egyaránt.

 

a) Az igazság halála

"Nincs Igazság, csak igazságok, egyéni tapasztalások." – Mintha mindenki a saját kis privát valóságszigetén ülhetne, és az egyes szigetek között nem lehetne igazi kapcsolatot létesíteni, hidat verni.

"Ez az én igazságom. Most mondd el a tiéd!" – Mintha a hit csak jó beszédtéma lenne, ugyanakkor a beszélgetőtársak a saját közlendőjüktől nem várhatják, hogy érdemben hasson a másikra.

"Mindegy, miben hiszel, csak tényleg higgy benne!" – Mintha a hitbuzgóságon múlna, hogy egy bizonyos hitnek mennyi köze van a valósághoz.

"A legfontosabb, hogy folyamatosan keressük a saját válaszainkat." – Mintha a kérdéseink a sajátjaink lennének, és nekünk kellene rá válaszolni, pedig Isten provokálja bennünk a kérdést, és Isten akar válaszolni is.

"Nagyszerű, hogy megtaláltad, ami neked segít – de miért kellene nekem is pont ez?" – Mintha a másiknak úgy sem lehetne számunkra igazi üzenete, miközben úgy teszünk, mintha nagyon megértők lennénk.

"Már bocs, de nem magánügy, hogy ki miben hisz?!" – Mintha a hitünket másokkal megosztani ugyanolyan illetlenség lenne, mint a nemi életünkről társalogni vadidegen emberekkel (bár manapság már ez utóbbi is szalonképes, lásd "valóság show" stb.).

 

b) A tolerancia elvtelensége

"Mindenkinek megvan a joga, hogy abban higgyen, amiben akar." – Mintha a jogilag is biztosított világnézeti szabadság áldása elsősorban az lenne, hogy a hit ezentúl magánügy lehet, anélkül, hogy köze lenne a közös valósághoz, a köz ügyeihez, a társadalomhoz.

"Mindent hihetsz, csak azt nem, hogy mindenkinek ugyanazt kellene hinnie!" – Eszerint csak az a világnézet tolerálható, amely saját magát sem tartja teljesen igaznak és valóságosnak. Mintha a valóság teljes megismerése még elvben sem lehetne lehetséges (ez agnoszticizmus).

"Hogy lehetsz ilyen arrogáns azzal az egyedül üdvözítő Jézusoddal?!" – Mintha Jézus egyedül üdvözítő volta a keresztények ötlete lenne, és nem Jézus kijelentése. Viszont a kereszténynek valóban ugyanúgy fel kell vállalnia Jézust, ahogy Jézus felvállalta őt.

 

c) A lelkiismeret eltompulása

"Ha nekem jól esik, és másnak nem árt, miért ne?" – Mintha a bűn fogalma csak emberi viszonylatban létezne, Istentől függetlenül.

"Hogy mered bűnnek nevezni más életstílusát?!" – Mintha az ember maga határozhatná meg, mi bűn, és mi nem az, illetve mintha jó és rossz csak választható életstílus kérdése lenne.

"Jogilag tiszta. Mit akarsz még?" – Mintha a jognak csak betűje lenne, szelleme nem, és mintha ami jogos lenne, az már erkölcsös is lenne.

"Mindenki ezt csinálja, nem?" – Eszerint ha elég sokan követnek el egy bűnt, akkor már nem is bűn.

"Nyugi, senki sem látja!" – Eszerint csak az bűn, amit lelepleznek (bűn = pech). Ha nem derül ki, már nem is bűn.

 

d) Az integritás hiánya

"Nem lehetsz minden helyzetben ugyanaz az ember!" – Amikor az embernek más a viselkedési mércéje otthon, a munkahelyén és a baráti körben, egyedül és társaságban, másoktól látva, és mások elől rejtve.

"Minden lehetsz, ami csak akarsz!" – Mintha az ember pusztán cuccok megvásárlása, viselése, fogyasztása révén saját maga is megváltozna, mássá válhatna.

"Minden csak imázs…" – Mintha valóban minden csak ideiglenes, lecserélhető látszat lenne, és valójában semmi sem lenne valóságos.

Érdemes ezeken a kijelentéseken, szlogeneken, helyzeteken és trendeken elgondolkodni! Hogyan lehet ilyen gondolkodású emberekkel a Szent Istenről, a bűnről vagy az igazságról beszélgetni?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.