Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Spiritualista módon értelmezés

2008.03.05

Kép 

Jer 23,16. 21-22 "Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait... akik az ő szívük látását szólják, nem az Úr szájából valót... Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szóltam nékik, mégis prófétáltak. Ha tanácsomban álltak volna, akkor az én Igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket gonosz útjaikról és cselekedetük gonoszságától."

Ez az irányzat az egyéni, főként érzelmi alapon álló tapasztalatokat fölé helyezi az Írásoknak, a "Lélek vezetésének" értelmezve ezeket. Nem az Írással ellenőrzi a maga élményeit és eszméit, hanem fordítva, ezekhez igazítva értelmezi az Írásokat. A spiritualista beállítottságú, rajongásra hajlamos keresztények sokszor úgy vélik, hogy lelki élményeik a bűn és a megkísérthetőség fölé emelik őket, és így elérik a tökéletesség állapotát. Ez pedig éppen a bűn könnyen kezeléséhez, a bűnnel szembeni vaksághoz vezet.
Nem új jelenség ez, mindig voltak emberek, akik hajlamosak voltak így közelíteni az Írásokhoz, illetve, akiket Sátán ilyen típusú tévelygéssel tudott a hálójába fogni. Ma főként a karizmatikus, tehát a Lélek ajándékait középpontba helyező és sajátságosan értelmező közösségek körében jellemző az ilyen típusú írásmagyarázat. Luther idejében is volt ilyen irányzat. Ő így leplezte le tévedésüket:

"Számukra a Szentírás csak holt betű volt, és mindnyájan ezt kezdték kiabálni: 'A Lélek! A Lé-lek!' De az egyszer biztos, nem követem őket oda, ahová őket ez a lélek vezeti. Isten az Ő kegyelméből őrizzen meg minden olyan egyháztól, ahol csak szentek vannak! Én az alázatosokhoz, az erőtlenekhez, a betegekhez akarok tartozni, akik tudják és érzik, hogy bűnösök, és akik szívük mélyéből szüntelen sóhajtoznak és kiáltanak Istenhez vigaszért és segítségért." (Idézi Ellen G. White: A nagy küzdelem/Korszakok nyomában, 173. o.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.