Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.07.11

A beszéd mint Isten ajándéka

Kép

Mit mond a Biblia a nyelv jelentõségérõl? Beszédünknek mely törvényszerûségeit emeli ki a Szentírás?  

Péld 18,20–21 • „A férfi szájának hasznával elégedik meg az õ belseje, az õ beszédének jövedelmével lakik jól. Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.”

Mt 12,36–37 • „A jó ember az õ szívének jó kincseibõl hoz­za elõ a jókat; és a gonosz ember a szíve gonosz kincseibõl hozza elõ a gonoszokat. De mondom néktek: Minden hi­valkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot ad­nak majd az ítélet napján. Mert a te beszédeidbõl ismerte­tel igaznak, és a te beszédeidbõl ismertetel hamisnak.”

Jak 3,2–10

Péld 12,17 • „Van olyan, aki beszél hasonlókat a tõrszúrá­sokhoz, de a bölcseknek nyelve orvosság.”

Péld 13,3 • „Aki megõrzi az õ száját, megtartja önmagát; aki felnyitja száját, romlása az annak.”

A beszéd nem más, mint gondolataink és érzéseink szavakba öntése. „Amiképpen gondolkodik az ember magában, olyan õ”

– mondja Példabeszédek könyve (23,7, helyes fordításban).

A kontrollálatlan szavak is emberi természetünk hû tükrei, ki­fejezik, milyen érzésekkel, gondolatokkal azonosultunk az adott pillanatban. Ugyanakkor a tiszta, igaz, szép beszéd sem pusztán nyelvi igényességünk eredménye, hanem a bennünk munkálkodó Lélek gyümölcse. Tehát a helyes gondolkodásból és tiszta érzésekbõl származó beszéd gyógyító hatású, míg a helytelen gondolkodásból, a tisztátalan, zavaros, haragos érzé­sekbõl származó beszéd a „tõrszúrásokhoz” hasonló. Ezzel nemcsak a környezetünkre gyakorolunk befolyást, hanem visszahat tetteinkre és saját érzelmi állapotunkra is. A beszé­dünkben valóban hatalom rejlik: azt is megmutatja, hol állunk a jellemfejlõdésben. Sokszor a panaszkodó, csüggesztõ szavak még mélyebbre taszítanak, ugyanakkor a bátorító, biztató sza­vak felemelnek, erõt közvetítenek mind a hallgató, mind a be­szélõ számára (Ésa 52,7). A tartalom nélküli üres beszéd, fe­csegés is árulkodik szólójának belsõ világáról.

„A szavak megmutatják, mi van a szívben. »A szív teljességébõl szól a száj.« A szavak többet jelentenek a jellem kinyilvánításánál

– vissza is tudnak hatni a jellemre. Az embereket befolyásolják asaját szavaik. Sokszor pillanatnyi, Sátán által keltett indíttatásból irigység vagy gonosz vélekedés jut kifejezésre, olyasmi, amiben nem is igazán hisznek, de a kimondás visszahat a gondolkodásra. Saját beszédük csapja be õket, azt kezdik hinni, hogy amit sátáni ösztönzésre mondtak, igaz. Miután egyszer már kimondtak egy véleményt vagy döntést, gyakran túl büszkék ahhoz, hogy vissza­vonják, s addig bizonygatják igazukat saját maguknak, míg végül elhiszik.” (Ellen G. White: Jézus élete, Kik az én testvéreim? c. fej.)

Melyik a leggyakoribb vétek, amelyet beszédünkben el­követünk? Hogyan védekezhetünk ellene?

2Móz 20,16 • „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbi­zonyságot.”

3Móz 19,16,17 • „Ne járj rágalmazóként a te néped között;ne támadj fel felebarátod vére ellen. Én vagyok az Úr. Ne gyûlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebaráto­dat nyilván, hogy ne viseld az õ bûnének terhét.” Vö. Zsolt 15,2–3; Péld 16,28; Zak 7,10; 8,16–17.

A rágalmazást gyakran valami szándékosan elkövetett „feketí­tésnek” véljük. Holott ha csak negatív színben tüntetjük fel a felebarátunkat, vagy hibáit, gyengeségeit elemezgetjük má­sokkal, mások elõtt – már az ítélkezés csapdájába estünk, amit Jézus a legélesebben ítélt el (Mt 7,1–5). Ez persze nem azt je­lenti, hogy a problémákról nem szólhatunk, hanem elsõsorban az érintettel beszéljünk, és ha nem hallgat ránk, vigyük Isten elé, majd az érintett személy érdekében egy keresztény közös­ség tegyen meg mindent Jézus tanácsának szellemében (Mt 18,15–17).

„Irtózattal gondolunk az emberevõre, aki áldozatának még vo­nagló, meleg húsából lakmározik. De vajon ennél a barbár szokás­nál nem rettenetesebb-e az a gyötrelem és romlás, amelyet ember­társaink indítékainak félreismerése, jó hírnevük befeketítése és jel­lemük kritizálása okoz? A gyerekek és a fiatalok tanulják meg azt,amit Isten mond errõl: »Élet és halál van a nyelv hatalmában…« (Péld 18,21) A Szentírás a rágalmazókat, a pletykálkodókat egy osztályba sorolja azokkal, akik »…istengyûlölõk… rosszban mesterkedõk… szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmat­lanok… irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal…« tel­tek (Rm 1,30–31. 29. 32). Az, akit Isten Sion polgárai közé sorol, »…igazat szól az õ szívében. Nem rágalmaz nyelvével… nem sze­rez gyalázatot rokonainak« (Zsolt 15,2–3).”

„Gyakran a pletyka terjesztõi okozzák a bajokat. Elsuttogott célzásaik és sugalmaik megmérgezik a gyanútlanok elméjét, és éket vernek még a legmeghittebb barátok közé is. A bajkeverõket segítik rombolásukban sokan, akik gonosz szívvel hallgatják és továbbadják a pletykát. Krisztus követõi körében nem kellene megtûrnünk ezt a bûnt. Egyetlen keresztény szülõ se tûrje meg a pletyka elismétlését, vagy az egyház tagjait befeketítõ megjegyzé­seket családi körben… Az ördög örökké tartó bizalmatlanságot, elidegenedést és rosszakaratot igyekszik támasztani Isten népe körében…

Bárki, aki megrágalmaz vagy nevetség tárgyává tesz valakit, Jézust sérti meg. Jézus megjegyez minden gonoszságot, amelyet követõi ellen követünk el…

Akik szeretnek rágalmazni és hamis tanúságot tenni, ne feled­jék, hogy Isten a tanúja cselekedeteiknek… A kéz, amely Belsacár falára rótta az írásjeleket, ma is pontosan feljegyzi az igazságta­lanság és elnyomás minden tettét, melyet bárki elkövet Isten né­pe ellen…” (Ellen G. White: Válaszd az életet!, Tanítási módszerek c. fej.; Bizonyságtételek, V., 241–242., 244–245. o.)

Melyik az a másféle, különösen sok kárral járó beszéd­mód, amelytõl szintén óvakodnunk kell?

Péld 29,20 • „Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? A bolond felõl több reménység van, hogynem afelõl!”

Péld 14,29 • „A haragra késedelmes bõvelkedik értelem­mel; aki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot sze­rez az.”

Eféz 4,29–31 • „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges épí­tésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szo­morítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által meg­pecsételtettetek a teljes váltság napjára. Minden mérges­ség, fölgerjedés, harag, lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt.”

További tanulmányozásra: Péld 18,13; 12,22; 25,28; 16,27.

Az igazságot sem helyes szenvedélyesen, indulatosan kimon­dani. Nemcsak hogy nem ér célba, inkább az ellenkezõ hatást váltja ki: az igazsággal szemben is ellenállóbbá teheti a hallga­tóját. Pedig milyen sokszor gondoljuk, hogy szavainknak ak­kor adunk nagyobb nyomatékot, ha felemeljük a hangunkat, vagy indulatainkkal, negatív érzelmeinkkel kívánjuk „felerõ­síteni” mondandónkat. Legjobb gyakorlati tanácsként Jakab apostol szavait érdemes megfontolni: legyen minden em­ber gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a harag­ra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.” (Jak 1,19–20)

„Az elhamarkodott, felületes, szenvedélyes beszéd olyan káro­kat okozhat, melyeket egy egész élet bûnbánata sem tehet meg nem történtté. Milyen sok szív tört meg, milyen sok barát idege­nedett el, mily sok élet szenvedett hajótörést azoknak az éles, el­hamarkodott szavai által, akiknek segítséget és gyógyulást kellett volna hozniuk!”

„Egyedül a végtelen Isten tudja felmérni azt a kárt, amelyet a meggondolatlan szavak okoznak. Ezek a szavak csak úgy lepe­regnek az ajkunkról, és talán nem is akarunk megsebezni velük senkit, mégis tanúskodnak bensõ gondolatainkról, és a Gonosz oldalán munkálkodnak. Mennyi boldogtalanság származott a gondolkodás nélkül kimondott, barátságtalan szavakból a csalá­di körben! Hányszor nyomják kemény szavak valakinek a lel­két, amelyek talán évekkel ezelõtt hangzottak el, de sohasem ve­szítették el fullánkjukat. Mint hitvalló keresztényeknek, meg kell fontolnunk azt a befolyást, amelyet szavaink gyakorolnak azok­ra, akikkel kapcsolatba kerülünk, akár hívõk, akár nem. Sza­vainkat figyelik, és számba veszik a kárt, melyet meggondolat-lan kijelentéseink okoznak. Utólagosan – akár hívõkkel, akár nem hívõkkel volt kapcsolatunk – nem lehet teljes mértékben közömbösíteni a könnyelmû, balga szavak kedvezõtlen követ­kezményeit. Szavaink megmutatják, milyen eledellel táplálkozik a lelkünk.” (Ellen G. White: Nevelés/Elõtted az élet, Tanítási módszerek c. fej.; Youth Instructor, 1895. jún. 27.)

Mit tanulhatunk Jézus Krisztus beszédének lelkületébõl, tartalmából?

Ésa 50,4 • „Az Úr Isten bölcs nyelvet adott énnékem, hogy tudjam erõsíteni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, mi­ként a tanítványok.”

Zsolt 45,3 • „Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajkaidon, azért áldott meg az Isten örökké.”

Péld 15,4; Ésa 52,7; 1Pt 2. fej.

Mi jellemezte Jézus beszédét? „Jézus az igazság egyetlen sza­vát sem hallgatta el, de mindig szeretettel beszélt. Napi kapcso­latban volt az emberekkel, és mindig tapintatosan, figyelmesen és szeretetteljesen viselkedett. Sohasem volt udvariatlan vagy ba­rátságtalan, sohasem ejtett ki ok nélkül kemény szót, és senki örömét nem rontotta el hiába. Megmondta az igazságot, de min-dig szeretetteljesen. Sohasem ítélt el emberi gyengeségeket, de a legkeményebben megrótta és elítélte a képmutatást, a hitetlensé­get és igazságtalanságot – azonban ezt is könnyes szemmel tette, és hangján érzõdött a fájdalom.”

„Krisztus eljött, hogy megmutassa: a felülrõl kapott erõvel az ember tiszta életet élhet. Lankadatlan türelemmel, megértéssel és segítõkészséggel segített az embereken. Szelídsége és kedvessége kiûzte a lélekbõl a nyugtalanságot és a kételyt, a kétkedés szerte­foszlott, a gyûlölködést felváltotta a szeretet, a hitetlenséget a bizalom… Megtört a világ varázsa. Szavai hallatán eltûnt a szívbõl a kapzsiság és a becsvágy, és az emberek felszabadultan követték a Megváltót…

Jézus nem mellõzött egyetlen embert sem, mindenkiben érté­ket látott. Gyógyítását mindenkinek felkínálta. Bármilyen em­bercsoportban találta magát, idõhöz és körülményekhez szabott oktatást adott… Sokszor találkozott Sátán foglyaiként vergõdõ emberekkel, akiknek nem volt erejük e csapdából kitörni. Ezek­hez a csüggedt, beteg, megkísértett, elbukott emberekhez Jézus a legnagyobb tapintattal és részvéttel szólt; azt mondta, amire szükségük volt, és amit megértettek. Akik közelharcot vívtak a lelkek ellenségével, azokat kitartásra bátorította, arról biztosítva õket, hogy gyõzni fognak, mert Isten angyalai mellettük állnak, és gyõzelemhez segítik õket.

Jézus nagyra becsült vendégként ült a vámszedõk asztalánál, megértõ magatartásával és közvetlen kedvességével tanúsítva, hogy elismeri emberi méltóságukat. Az emberek vágytak arra,hogy méltók legyenek bizalmára. Áldást és életet adó erõvel hul­lottak szavai szomjas szívükbe. Új érzések ébredtek bennük, és a társadalom kitaszított tagjai elõtt feltárult egy új élet lehetõsége.”

„A lágy, kedves szavak úgy hatnak a lélekre, mint a harmat és a csendes záporesõ a kiszáradt földre. Krisztusról azt mondja a Szentírás, hogy »kedvesség ömlött ajkairól«, tudta, hogyan kell»erõsíteni a megfáradtat beszéddel« (Ésa 50,4). Az Úr megpa­rancsolja mindnyájunknak: »A ti beszédetek mindenkor kelle­mes (kedves) legyen, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.« (Kol 4,6) Ha követjük Krisztus példáját a jó cselekvésében, az embe­rek szíve ugyanúgy megnyílik elõttünk, mint Õelõtte.”

„Ha nincs ajkadon a kedvesség törvénye, és szívedbõl nem árad ki a szeretet édes illata, akkor még semmit sem tudsz úgy tenni, ahogyan kellene… Vannak szomorú történetek, amelyeket beírtak a menny könyveibe, de megõrizték õket a kíváncsi sze­mektõl. A küzdelmeket a próbára tevõ, nehéz körülmények el­len, amelyek abban az otthonban támadnak, amely naponta fel­emészti a bátorságot, a hitet és a bizalmat… Az ilyen ember úgy fogadja a kedves, szeretetteljes szavakat, mint az angyalok mo­solyát.” (Ellen G. White: Krisztushoz vezetõ lépések, Isten szeretete az em­ber iránt c. fej.; A nagy Orvos lábnyomán, Példaképünk c. fej.; Krisztus példá­zatai, A talentumok c. fej.; 37. levél, 1891)

Hogyan ügyeljünk beszédünk tisztaságára? Mi segíthet nyelvünk megtisztulásához?

Fil 4,8 • „Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztessé­gesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírûek, ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekrõl gondolkodjatok.”

Péld 16,32 • „Jobb a hosszútûrõ az erõsnél, és aki uralkodik a maga indulatán, annál, aki várost vesz meg.” Péld 15,28 • „Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istentelenek szája pedig ontja a gonoszt.” Gal 2,20

„Sokan nõnek fel az önuralom gyakorlása nélkül. Nem zaboláz­ták meg sem indulataikat, sem nyelvüket. Egyesek Krisztus köve­tõinek vallják magukat, de nem azok. Ha az Üdvözítõ szelídsé­ge és alázata lenne bennük, nem adnának szabad utat a termé­szetes szív késztetéseinek cselekedeteikben. Némelyek idegesek, és ha szavaikban, kedélyállapotukban kezdik elveszíteni önural­mukat valamely provokáció hatására, olyan mérgezést kapnak a haragtól, mint az iszákos a szeszes italtól. Nem józanok. Sátán teljes mértékben uralkodik rajtuk ebben az idõszakban. Minden haragkitörés gyengíti idegrendszerüket és erkölcsi erejüket, nehe­zebbé téve, hogy a következõ alkalomkor megtartóztassák magu­kat a felháborodástól.

Ennek az embercsoportnak csak egy gyógyszere van: önuralom minden körülmények között. Az az erõfeszítés, hogy olyan ked­vezõ helyzetet teremtsenek maguknak, amelyben énjüket nem éri bosszantás, legfeljebb egy ideig sikerülhet. Sátán ismeri ezeknek a szegény lelkeknek az érzékeny pontjait, és ott fogja támadni õket újra és újra… Mégis van reménység számukra! Adják át önként az uralmat Krisztusnak földi életük felett, amely tele van küzdel­mekkel és aggodalmakkal.”

„Lényünk törvénye az, hogy gondolataink és érzéseink elmé­lyülnek és nagyobb súlyt kapnak, ha kifejezzük õket. Míg a sza­vak gondolatokat fejeznek ki, a gondolatokat szavak követik. Ha többet beszélnénk hitünkrõl, ha jobban örülnénk a nyilvánva­lóan minket érintõ áldásoknak – Isten nagy kegyelmének és sze­retetének –, akkor mélyebben hinnénk és boldogabbak lennénk. Emberi nyelv képtelen kifejezni, véges elme nem tudja felfogni, milyen áldások származnak Isten jóságának és szeretetének érté­kelésébõl. Már ebben a világban is soha ki nem apadó forráshoz hasonlíthatna örömünk, mert az a folyam táplálja, amely Isten trónjától árad…

Amikor valaki a hogyléted felõl érdeklõdik, ne próbáld valami szomorú dologgal sajnáltatni magadat! Ne beszélj hited kicsiny­ségérõl, fájdalmaidról és szenvedéseidrõl! A kísértõ gyönyörködik az ilyen szavakban, a lehangoló dolgok említésével õt dicsõíted. Ne mondogassuk, hogy Sátán nagy hatalmával le fog gyõzni min­ket! Sokszor kiszolgáltatjuk neki magunkat azzal, hogy hatalmát hangoztatjuk. Inkább Isten nagy hatalmáról beszéljünk, hogy ér­dekeink összefonódhassanak az Õ érdekeivel. Hirdessük Krisz­tus páratlan hatalmát, és beszéljünk dicsõségérõl!” (Ellen G. White, Youth Instructor, 1886. nov. 10.; A nagy orvos lábnyomán, Test és lélek köl­csönhatása c. fej.)

A végidõ hívõ egyházának erkölcsi színvonala hogyan tükrözõdik tagjai beszédének tisztaságában is?

Sof 3,9. 13 • „Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztá­vá, hogy mind segítségül hívják az Úr nevét, hogy egy akarattal szolgálják õt… Izráel maradéka nem cselekszik hamisságot, nem szól hazugságot, és nem találtatik szájá­ban álnokságnak nyelve, hanem legelésznek és lenyu­gosznak, és nem lesz, aki felrettentse õket.”

Jel 14,5 • „Szájukban nem találtatott álnokság, mert az Is-ten királyiszéke elõtt feddhetetlenek.”

Mindkét igeszakasz a „maradék” feddhetetlenségérõl, erkölcsi tisztaságáról szól. Szájuk azért mentes az álnokságtól, mert szívükben is tiszták (lásd: Péld 4,23). Az ige szerint a beszé­dük teszi egyértelmûvé, hogy Krisztus lakik-e a szívükben,milyen gondolatok és érzések uralják egész lényüket. Életük­ben végül beteljesedik a tökéletességnek az a mértéke, amelyet Jakab apostol fogalmaz meg: „Ha valaki beszédben nem vétke­zik, az tökéletes ember, képes az egész testét megzabolázni.” (3,2) A fenti kijelentések és törvényszerûségek miatt figyeljünk jobban beszédünk tisztaságára, de mindenekelõtt õrködjünk gondolataink és érzéseink felett. Fogadjuk meg Pál apostol ta­nácsát: „Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondola-tot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.” (2Kor 10,5)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.